Címlap ( Jay Park)

Címlap( Jay Park)

A munkahelyeden dolgoztál, s már alig vártad, hogy vége legyen  napnak. 5 perc és mehettél, de a főnököd komolyan vette ezeket a dolgokat, így 16:00-ig ott kellett ülnöd. Ekkor kaptál egy SMS-t.

A szokásos helyen fél ötkor!

Ez állt az SMS-ben amit szerelmedtől, Jay Parktól kaptál. Elindultál, s hamarosan oda is értél. A főtéren álltál. Párodat vártad. Leültél egy padra, s vártál. Nem sokat kellett, hiszen 5 perc múlva ott állt veled szembe. Elbűvölő volt, mint mindig. Felpattantál, s átkaroltad nyakát. Nem ölelt vissza, sőt semmit nem mondott. Nagyon megijedtél, hogy van valami baj.

-Mi a baj drágám?- érdeklődtél, s elengedted, majd szemébe néztél. Nem láttál mást, csak szomorúságot, és haragot.

-Vége- nyögte ki ezt az egy szót, és menni készült, de karja után kaptál.

-Mi? Mi az, hogy vége? Ez nem lehet- gondolkodtál hangosan, s egy könnycsepp buggyant ki szemed sarkából. – Jay!- szólongattad, de nem felelt.

- Vége!- mondta ki újra ezt az egy szót, amitől legszívesebben kirohantál volna a világból. – Nem akarlak többet látni, most látsz utoljára személyesen. Többet nem akarok veled beszélni. Meg kell szakítanunk minden kapcsolatot.- mondta, s elindult.  Tehetetlenül rogytál a padra, s hangosan sírni kezdtél. Az emberek bámulni kezdtek, s ez nagyon zavart. Felálltál, s nem tudtam merre, csak rohantál. Gyorsan szedted egymás után lábaid, de ekkor egy kocsi közeledett feléd. Elütöttek. Nekicsapódtál a falnak, s csak ütötted a maradék erőddel a kocsi elejét. Próbáltál kiszabadulni, de nem sikerült. Érezted, hogy nincs sok hátra, így életed szerelmed után pillantottál. Ebben a pillanatban visszafordult, s csak megvetést láttál rajta. Nevetni kezdett, s elsétált. Tovább ütötted a kocsi elejét tehetetlenül, erőtlenül. 

-Kicsim! Ébredj! Mi a baj?- szólt egy ismerős hang, s két erős kar fogta le kezed. –Mi a baj kincsem?- becézgetett tovább. Lassan kinyitottad szemeid, s megláttad szerelmed. Magadhoz szorítottad, s nem akartad elengedni.

-Ne hagyj el!- suttogtad fülébe, s sírni kezdtél.

-Ne beszélj butaságokat.  Soha nem hagynálak el, semmiért és senkiért. – suttogta füledbe, s hátára fordult, mellkasára húzva ezzel téged. – Sssss- próbált nyugtatni. – Csak egy rossz álom- folytatta. Mélyen beszippantottad illatát, s lassan kezdtél megnyugodni.

-Szeretlek- ölelted erősebben felsőtestét, s szemébe néztél. Imádtam ezt a férfit. Nem zavarta, hogy így néztél ki. Kócos haj, az ő felsőjében. Mindig azt mondta, neki te vagy a legszebb.

- Én is kincsem- ült fel az ágyban vigyázva arra, hogy ne engedd el. Ölébe vett, belelépett papucsába és köréd tekerte a takarót. A takaró alatt szorosan ölelted mellkasát, s elindultatok. Kivitt a konyhába, s onnan az erkélyre. Az erkély ablakából az órára pillantottál. Este 11 órát mutatott, s korom sötét volt. Csak a hold fénye csillant meg szerelmed szemében. Lassan ringatott ölében mint egy kisbabát, s szorosan ölelt.

-Nem fázol?- törted meg a csendet, hiszen egy pólóban és egy rövidnadrágban volt.

-Amikor velem vagy nem- mosolygott rád. A biztonság kedvéért körbetekerted rajta is a takarót, majd begyűrted közétek két végét.  Arcát nézted, ami az ég felé emelkedett. Barna íriszeiben megcsillant a hold fénye.

- Borzalmas- néztél le az utcára, ahol egy csapat fiatal borongatta ki a kukákat. Sohasem értetted mi a jó ebben, így hát csak elfogadtad, hogy vannak ilyen emberek is. A szemben lévő panelházban már egyetlen lakásban sem égett a villany. Az órára pillantottál, ami már éjfélt mutatott. Ilyen hamar eltelt az idő?~ gondolkodtál magadban s szuszogva hajtottad fejed mellkasára, s együtt kémleltétek a csillagos eget. Teljesen megnyugodtál szerelmed karjaiban, s érezted, hogy elnyom az álom. Arra ébredtél fel, hogy valaki ráakaszkodott a csengőre. Lassan kinyitottad szemed, s azt gesztikuláltad Jay-nek, hogy tegyen le.

-Nem teszlek- nevetett, s elindult az ajtó felé. Egyik kezével szorosan tartott, míg másikkal a kilincshez nyúlt. Ekkor egy váratlan személy toppant be. Egy sereg paparazzi állt veletek szemben, miközben párod az ölében tartott. Hirtelen becsapta az ajtót, s a földre tett. Bement a szobába, s felöltözött normálisan. Lassan ajtót nyitott, maga után húzva.

- Igen! Ő itt a barátnőm, s ezt felvállalom most már! Ne tegyék tönkre az életünket!- mondta folyamatosan Jay, s egy pillanatra megállt. Derekadnál fogva közelebb húzott magához, s megcsókolt. Lassan, de szenvedélyesen csókolt. A fényképezőgépek kattogtak, s tudtad, megvan a holnapi címlap sztori..